Én itt vagyok élve eltemetve egy betonkoporsóban

Elpatkolok, de nincsen semmilyen lift, ami felvisz az égig

Több a hab már, mint a sör ebben a rohadt korsóban

A taknyom, a nyálam a rendőrgáztól az államon folyik végig

Állat vagyok, ami enni kér, ember, ami annyit ér

Mint egy magzat a méhben, ami éppen elvetél

Én itt vagyok élve eltemetve, nyomorék süketnéma

Vak vagyok, aki még így is mindent lát

Engem is rabszolgák szültek rabszolgának

Nincs mit vesztenem, mitől a féljek hát

Állat vagyok, ami enni kér, ember, ami annyit ér

Mint egy magzat a méhben, ami éppen elvetél

Nincs élet, nincs álom, nincs változás

Nincs kérdés, nincs válasz, nincs választás

Állat vagyok, ami enni kér, ember, ami annyit ér

Mint egy magzat a méhben, ami éppen elvetél

Állat vagyok, ami enni kér, ember, ami annyit ér

Mint egy magzat a méhben, ami éppen elvetél, éppen elvetél

Éppen elvetél, éppen elvetél, éppen elvetél, csak egy magzat a méhben

Nézem a tévében a híreket

Ahogy a rendőrök ütik az íreket

Bono hiába énekel

Valahogy engem mégis érdekel

Hogy a szeretet meg a béke

Miért csak a régi korok emléke?

A szeretet meg a béke

Mért csak a régi korok emléke lehet?

A hatalom erőszak

A média kizsebeL

Közben védi a pocakos pióca pénzét

Nézz szét

Mindegyik leveszi a részét

A disznók híznak a zsírodon

Te meg örülsz neki, ha a sírodon

Kövér angyalka énekel

Hülye fasz vagy, ha nem érdekel

Ha nincs szeretet, nincs béke

Az a civilizáció vége

Ha nincs szeretet, nincs béke

Az a civilizáció vége lehet

Nézem a tévében az híreket

Ahogy a rendőrök ütik az íreket

Bono hiába énekel

Hülye fasz vagy, ha nem érdekel

Ha nincs szeretet, nincs béke

Az a civilizáció vége

Szeretet, béke

Mért csak a régi korok emléke

Szeretet, béke

Vagy a civilizáció vége

Szeretet, béke

Mért csak a régi korok emléke lehet

Az ember tervez, az Isten végez, de ebben az életben

Ha nem vittél még semmit véghez, az nem a véletlen műve

Hogy a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal

Haragban állsz az egész világgal

Az ember tervez, az Isten végez, nincs semmilyen véletlen

A torkod, ha pengét érez, el ne hidd, hogy életlen fegyver

Szarok bele, nekem nem kell semmilyen törvény

Téged semmi sem véd meg, véged, véged!

Mondom véged, mondom véged

Figyelj!

Én, igen én vagyok a Hit

Bízz bennem, én nem hagylak itt

Én vagyok a Test, a Lélek

Te nem tudod, de én benned élek

Igen, én vagyok a Száj

Beszélnem, szólnom muszáj

Igen, én vagyok a Szem

Ha Te félsz megtenni

Majd én megteszem

Tudod

Én vagyok a Fény, az Árnyék

Én vagyok a tükörképed

A Teremtő, aki a saját

Képére formált téged

Igen, én vagyok a Kéz

Aki helyetted mindent elintéz

Igen, én vagyok az Egy

Nélkülem itt semmi nem megy!

Apám a Föld, anyám az Ég

Engem senki nem látott még!

Apám a Víz, anyám a Tűz

Ez a Négy, ami Téged Velem

Örökre összefűz!

Tudom

Én vagyok az álmod éjjel

Az ereidben a Vér

A Sötétség és a Fény

De neked tudnod kell

Melyik mennyit ér

Én vagyok az Ismeretlen

Aki akar, úgyis megtalál

És Én majd vigyázok rá

Ha az egész Világ lángokban áll!

Apám a Föld, anyám az Ég

Engem senki nem látott még!

Apám a Víz, anyám a Tűz

Ez a Négy, ami Minket összefűz!

Az istenek erejét érzem végigfutni az eremben

Pedig csak egy csapdába csalt állat vagyok vergődök a veremben

Várom, hogy a poharat elém rakja az a vörös nő

Aztán ha megittam mindent, szívok, van még nálam egy darab kő

Túl gyorsan jön a golyó, ezen a szar gépen megint ragad a kar

Hiába minden, ma éjszaka már senki nincs, aki engem akar

Az istenek erejét érzem végigfutni az eremben

Pedig csak egy csapdába csalt állat vagyok vergődök a veremben

Látod, a szemeim vérben, én meg az időben meg a térben

Száguldoztam magamban, amíg magamhoz nem tértem

De így sem érzem jobban magam és úgyse voltam rosszul

Az utolsó golyót játszom, de ez a játék nem túl hosszú

Nem akarok semmit, csak repülni, amíg lehet

Nem akarok semmit, nem keresem a bajt

Nem akarok semmit, csak együtt lenni veled

És játszani ezt a rock and rollnak hívott szart

Ezt a rock and rollnak hívott szart

Lopok neked egy könyvet

A lapjait teleírom

Vérrel, verítékkel

Valahogy még kibírom

De aztán elmegyek innen messze

Hogy többé ne is láss

Lopjon könyvet, írja a könnyeivel

Tele valaki más

Lopok neked egy könyvet

A lapjait teleírom

A festék, ha megszárad

A kifakult papíron

Akkor elmegyek innen végleg

Magammal viszlek téged

Oda, ahol többé soha

Senki el nem érhet

Tudom, hogy hagynád

Én addig szeretnélek

Amíg mozogsz, amíg van benned élet

A véredben fürödnék

Átvágnám a torkod

Néznél rám, de nem értenéd a dolgot

Lopok neked egy könyvet

A lapjait teleírom

A képeket kitépem

Rajta lesznek a síron

Amit kettőnknek ások

Úgy, hogy ne lássák mások

Mikor a szemedbe nézek

Szúrok, aztán magammal végzek

Tudom, hogy hagynád

Én addig szeretnélek

Amíg látnám, hogy van még benned élet

A véredben fürödnék

Átvágnám a torkod

Néznél rám, de nem értenéd a dolgot

Nem elég, hogy az élet

Megnyomorított téged

Nem elég, hogy az álom

Nem jön, hiába várom

Nem elég ez a test nekem

Nem elég ez a lélek

Nem elég, hogy megszülettem

Még mindig élek

Nem elég nekem, nem elég

Nem, nem, nem, nem

Nem elég nekem, nem elég

Nem elég a kezdet

Nem elég a vég

Nem elég, hogy a talpamon állok

Maradnom is kell még

Én az ember, te az álomkép

Egyikünknek el kell

Tűnnie innen mindenképp

Nem elég nekem, nem elég

Nem, nem, nem, nem

Nem elég nekem, nem elég

Ha kell, én mindent leteszek eléd

Valahogy élek, valamit látok

Attól félek, fog rajtam az átok

Adj, ha kérek, gyere, ha várok

Legyen köztünk híd, ne csak az árok

Kapom a lapot, várom a Napot, lassan jön fel az égen

Jön-megy a pénz, remeg a kéz, én itt ülök elég régen

Ahhoz, hogy lássam, hogy el kell, hogy ássam a gyengébbik énem

Ha a siker a cél, ha a hited a cél, nekem is el kell érnem

A hajnali járat lesz a vészkijárat, ami elvezet erről a helyről

A falon a kép és te valamiképp már hallottál is erről a fejről

Én meg csak tátom a szám, elég kerek a szám, amit kifizetnének értem

Annyi az üldöző, mintha bűnöző lennék, ezt én se értem

Nincs minden hiába

De ugyanabba a hibába

Ne ess bele kétszer

Mert rávisz újra a kényszer

Milyen világ az, amit más jobban nem jellemez

Mint egy dal, egy szar, egy szemétre való, mint mondjuk ez

Kapom a lapot, várom a Napot, lassan jön fel az égen

Jön-megy a pénz, remeg a kéz, én itt ülök elég régen

Ahhoz, hogy lássam, hogy el kell, hogy ássam a gyengébbik énem

Ha a siker a cél, ha a hited a cél, nekem is el kell érnem

Nincs minden hiába

De ugyanabba a hibába

Te se ess bele kétszer

Mert rávisz újra a kényszer

Milyen világ az, amit más jobban nem jellemez

Mint egy dal, egy szar, egy szemétre való, mint mondjuk ez

Délben fel, K.V. kell, felhúrozva újra

Kéne még, nincs elég, régi agyat cserélek újra

Semmi gáz, ha van, pipázz, ne félj nem tévedtél

A kívül szar is, lehet belül jó, ha már így lettél

Szeress jól, hiányzol, nagyon jó, ha látlak

Ez sebesség, de a vége hamarabb jön el, mint az átlag

Semmi gáz, ha van, pipázz, ne félj nem tévedtél

A kívül szar is, lehet belül jó, ha már így lettél

Néha úgy hiányzik a marihuána

Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha

Az erkélyről a szemébe néz

Vonzza, mint méhet a méz

Meg az a srác, akit már te is láttál

És tudtam jól, utálja magát

De mégse hittem volna, hogy a végén

Előveszi a pisztolyát

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar

Néha ilyen is kell

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar

De ennél többet nem árulhatok el

Valami szomorú dallam hangjai halkan

Kísértenek éjszakákon át

Velem vannak és együtt

Dúdolgatjuk a halál dalát

Hogy ez a szerelem nekem nem a május

Én örülök, ha valahogy túlélem

A szerelem csak egy rohadt mágus

Ha elkapom, úgyis kiherélem

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar

Néha ilyen is kell

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar

De ennél többet nem árulhatok el

Repülőgépek, óceánok

A füvek, a fák, a mezők, a virágok

A különös álmok, amiket látok

Ha egyszer éjjel hiába vártok

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar

Néha ilyen is kell

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar

De ennél többet nem árulhatok el

Mekkora bálvány, előtte az állvány, fogja a mikrofonját

Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég

Jó ez a lány, semmiben nincs hiány, gyere a karjaiddal fonj át

Meleg a nyála, jó vagyok nála, pedig nagyon korcs keverék

Nyitva az ajtó, bennem a hajtómű a fordulatszámot elérte

Mondom a helyet, de most a múltkori helyett máshova menj el érte

Aztán a cuccot hozd el, de rendesen oszd el, a szemetet ne én szívjam

Befogom a számat, csak mondd a számot, ha kell, máskor is hívjam

Ne félj, a torta meg lesz fűszerezve, csak legyen hozzá elég fű szerezve

Hiába is mondanék neked mást

Mekkora bálvány, előtte az állvány, fogja a mikrofonját

Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég

Nagyon léha, valami lé ha néha lecsúszik a torkán

És úgy ragad magával, mint a legpusztítóbb orkán

A torta meg lesz fűszerezve, csak legyen hozzá elég fű szerezve

Hiába is mondanék neked mást

Hidd el, én nem tehetek róla

Így rakott le az a nyomorult gólya

Hidd el, én nem tehetek róla

Szétfeszít belül a rock'n'roll rugója

Lement az utcára, nagyon egyedül volt

Senkit nem kapott már régen

Tele volt, mint egy csőre töltött colt

Aztán egyedül élvezett fenn az égen

És most itt áll

Nem érdekli, hogy ittál

Nem akar tudni róla

Hogy van-e alattad Corolla

Hogy van-e még benned élet

A becsületed, mondd, kié lett

Mennyit adnának érted?

Hülye vagy, az almát te kérted

Hát most itt van az ideje

Szenvedj!

Nyitom az ajtót, belép egy jó kis luk

Remélem, szívós fajta

Nekem is jól jönne most egy-két slukk

Hogy könnyebben legyek túl rajta

És most itt áll

Nem érdekli, hogy itt áll

Előtte egy akkora fallosz

Ami, ha odanyomná a falhoz

Izzana tőle a vére

Ugyanolyan, mint a nővére

Oda enged magához

Mint az őz a szarvasbikához

Jön, ha eljön az ideje

Kap olyat, hogy szétmegy

Elveszi az eszét

Egy csík hófehér por

Vagy valami szemét almabor

Itt áll

Nem érdekli, hogy ittál

Nem akar tudni róla

Hogy van-e alattad Corolla

Hogy van-e még benned élet

A becsületed, mondd, kié lett

Mennyit adnának érted?

Hülye vagy, az almát te kérted

Hát most itt van az ideje

Szenvedj!

Mikor a srác a kulcsot a zárba rakja, ahogy részegen hazaér

Magára húzza a hűtőt minden éjjel

A tükör meg néma nem felel, néha reggel ha kérdezi

Hogy mit kéne tenni ezzel a beteges szenvedéllyel

Választ hiába vár, döntenie kéne már

Valaki, ha megmutatná, hol a határ

A számban nyál, az ütőeremben a vér

Végzem a dolgomat, te meg majd eldöntöd, hogy mennyit ér

A számban nyál, az ütőeremben a vér

Ennyi a részem, annyi, amennyit ér

Néha a pálinkától részeg, néha a fűtől kába

Néha úgy érzi, tisztulnia kéne

Ha kell, elmegy Nazarethbe, vagy ha kell, elmegy Mekkába

Csak tudná meg végre, melyik a jobbik éne

Választ hiába vár, döntenie kéne már

Valaki, ha megmutatná, hol a határ

A számban nyál, az ütőeremben a vér

Végzem a dolgomat, te meg majd eldöntöd, hogy mennyit ér

A számban nyál, az ütőeremben a vér

Ennyi a részem, annyi, amennyit ér