*MindHalálig Rock And Roll*

Beszámoló a december 18-án, Érden megrendezett ifjúsági rockzenei koncertről.
A helyszínen megfigyelést végzett a Túton fedőnevű ifjúságvédelmi ügynök.

Tisztelt BM! A Kalóz, Ócsi, Titán becenevű személyekkel már korábban bizalmas
viszonyt alakítottam ki, aminek következtében megfigyelésem zavartalanul mehetett
végbe. A Déli pályaudvaron 17 órakor találkoztunk, ahol még megjelent két, addig
általam még csak hallomásból ismert személy, bizonyos Ropcsi és Punkah.
A társaságba történő beilleszkedésem akadálymentes volt, képzettségem és
felkészülésem lehetővé tette az inkognitó fenntartását. A vonat 17 óra 25 perckor
indult, a megfigyeltek csak formális, mindennapi párbeszédet folytattak, amelybe én is
becsatlakoztam . A vonatút egésze alatt rendbontó, társadalomra veszélyes magatartást
nem tapasztaltam. A célszemélyek kultúráltan utaztak, nyomát sem mutatva annak, hogy
ők a „punk” megnevezésre hallgató ifjúsági szubkultúra szerves részeit képeznék.
A vonatút alatt az este megrendezendő koncertről esett szó ( a Punkah megnevezésű
hölgy kivételével a dalaikat angol nyelven előadó Kernel Panic zenekar tagjai), illetve
a dalok előadásmódjáról. Az elhangzott kijelentések azt tükrözték, fellépésük
NEM KÖZVETLEN AKCIÓ A DEMOKRÁCIA ELLEN, hanem csak egyszerű „buli.”
Félórás vonatút után, az állomásról egyenesen a Borgödör elnevezésű vendéglátó-ipari
egységbe mentünk, ahol a megfigyeltek szeszesitalt rendeltek maguknak. A szeszesital
fogyasztása nem áll távol a punktól, így egyik célszemély sem veti meg az alkoholt.
A koncertek kezdéséig további formális, baráti beszélgetések zajlottak le, az alkotmány
és a demokrácia rendjét veszélyeztető, felforgató tevékenységet továbbra sem tapasztaltam.
21 óra magasságában a SAGE zenekar kezdett. Zenéjük rendkívül agresszív és monoton,
gyakorlatilag a primitív törzsek harci dalaihoz lehetne hasonlítani, amit ők maguk hardcore-nak
(kemény magnak) neveznek, utalva a zenében rejlő nyersességre és egyszerűségre.
A dalokat angolul adták elő, melyek megértése igen sok nehézséget jelentett. A teremben
lévő fiatalok, akiknek a kora nem érhette el a 18 évet, táncos, ön- és közveszélyes verekedésbe
és dulakodásba kezdtek, az énekessel együtt skandálva a már általuk feltehetőleg igen jól
ismert bestiális dalokat. A fellépésnek helyet adó teremben jelenlevő 20-30 fő szemmel
láthatólag jól érezte magát. A dulakodó fiatalok mellett álldogáló idősebbek is fejrázással,
bólogatással fejezték ki tetszésüket. A kiabálások és hörgések mellett némelyik dalban dallamokat is
felfedeztem, melyből arra következtetek, a zenekar tagjainak zenei felkészültsége igencsak magas.
A SAGE után állt színpadra a megfigyelés igazi tárgyát képező budapesti Kernel Panic zenekar.
Az átszerelés után , a színpadon megjelent formáció dallamos, de gyors zenével szította a hangulatot.
A dulakodók száma a többszörösére nőtt, a harmadik szám után pedig rendívül állapot alakult
ki. Figyelembe véve, hogy a Kalóz becenévre hallgató megfigyelt aktív szemkontaktust folytatott
a színpadról, a megfigyelési akció sikere érdekében nekem is be kellett állnom a dulakodók
közé, utánozva azok kéz- és lábmozdulatait. A beilleszkedés sikeresnek mondható, a megfigyeltekben
esetleges gyanú nem merült fel. Megjegyezném, hogy a bomlasztó és rendbontó viselkedést a
zenekar nem a költői igényességgel megirt szövegeivel, hanem a zene gyorsaságával és dinamikájával
idézte elő az amúgy levegőtlen, zárt térben. A soron következő New Fight zenekar produkcióját nem volt
lehetőségem behatóan tanulmányozni, jóllehet zenéjük leginkább a SAGE zenekar zenéjéhez
hasonlítható, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy dallamos részeket az énekben nem véltem
felfedezni. A dalok szintén angolul hangzottak, a szövegekre csak a gitáros sátánista,
FEKETE SZOMBAT feliratú pólójából következtethetek.
Az est utolsó fellépője a Yellow Spots zenekar volt, amelynek soraiban két bomlasztó egyed,
a magát Aberrált atyának nevező, magát tiszteletesnek és vallási vezetőnek (ezt a megszólítást a
rajongóitól is elvárja) kiadó személy, illetve a már jól ismert Barangó fedőnevű anarchista költő és
felforgató kap helyett. A zenéjük leginkább a 70-es évek táncdal előadóit idézték, noha a szövegek
nagyfokú ízléstelenségről és trágárságról adtak tanúbizonyságot. Az ő koncertjük rendben zajlott le,
a teremben jelenlévő lányok és fiúk kultúráltan táncoltak. Itt jegyezném meg, hogy a punkra jellemző
szexizmus és nemi fertő legkisebb jelét sem tapasztaltam az este folyamán. Egyik punklány sem
akart orális szexre kényszeríteni, úgy látszik, a szubkultúra ezen sajátossága még nem honosodott
meg hazánkban. A koncertek után a Barangó, Titán, Kalóz, Aberrált, Ócsi, Tonyó, Punkah, Ropcsi c
élszemélyek kisebb-nagyobb társaságokban az állomásra siettek, ahol Barangó vezetésével csoportosultak.
Barangó célszemély a söréből körbekínálta jelenlevőket, bár azok nagykorúságáról nem győződött meg.
A vonatút alatt felforgató magatartása alábbhagyott, a vele történő formális beszélgetésem költészeti
párbeszédbe csapott át . Kelenföld után a múltjáról kérdeztem, az elmondott információk mindegyike
megfelel korábbi közléseinek, valamint a célszemélyről készült dosszié adataival való egybevetés során
sem tapasztaltam lényeges különbséget. Megtévesztő magatartás gyanúja nem áll fenn. A Déli pályaudvarra
történő megérkezés után a társaság négy-öt fős csapatokra szakadt.
Az a csapat, amelyikbe beépültem , Barangóval közösen vonult tovább .
Barangó anekdotákat mesélt, illetve rímeket gyártott („vámosgyörk -- krákog-hörg”). Nem állítom biztosan,
de mintha azt mondta volna, legszívesebben kiírtaná a keresztrímeket....

Még a héten eldöntöttem hogy lemegyek Borgödörbe. Szombaton három metalcore zenekar játszott:
Sage, Buried by Time, Fallen Into Ashes. Sage Krisztiánnál 5 órára beszéltünk meg találkozót a garázsuknál.
Kb fél 6 fele bepakoltuk a cuccokat és háromnegyed 6 fele el is indultunk, de erről majd kicsit később.
Előbb szeretnék írni a SZÁNALMAS Battai színtérről. Százhalombattán és környékén elég sok ember
mondja magát hardcore, punk és metalos arcnak, de én nem értem mire fel. Egy negyed évben egyszer van
koncert a környéken, az is maximum 400 ft-ba kerül, és nem tudják letolni az mp3 pózerek a képüket
(remélem hogy magukra ismernek ezek az illetők, ha olvassák ezt a kritikát). Ezúton üzenem nekik hogy nekik
vannak szervezve a koncertek, úgyhogy legyenek szívesek eljönni. Nah szóval úgy 6 óra tájékában megérkeztünk,
kb. annyian voltak, amennyi emberre számítottunk: 5-6 ember lézengett a Gödörben. Gyorsan kipakoltunk,
utána érkezett még néhány ember és a zenekarok. Egész este nem voltak sokan, max 30-40 ember de azok se a
hardcore színtérből, így a koncerteket csak fejrázás és a fejbólogatás kísérte, sajnos. Kb 8 óra környékén kezdett a
Sage. A hangosítással nem volt nagyobb baj, bár szerintem az ének kicsit hangos volt. Az első 3 számban az egyik
szólógitáros, Márk basszusozott, majd a 3. szám után felhívták az új basszusgitárost, Gábort, aki az első koncertje
ellenére jól teljesített. Összességében elég jó koncertet nyomott a Sage, csak a közönség elég passzív volt.
Játszottak új számokat, amik a többihez képest sokkal ütősebbek, metalosabbak, nagyon jó volt. Szeretném
megköszönni Takinak, hogy az utolsó előtti számot nekem küldte:). Kb 25 percig játszottak, utána szünet és átszerelés.
A szünetben Ramones szólt, ami feldobta egy kicsit a hangulatot.:) 10 perces átszerelés után következett a
Buried by Time, az este folyamán nekem ők tetszettek a legjobban, bár a gitárok kicsit halkak voltak, a szólókat
alig lehetett hallani, de ennek ellenére jó, lendületes koncertet nyomtak. Rajtuk voltak bent a legtöbben, és az utolsó
számoknál egy nagyobb fejrázós banda is kialakult a színpad előtt.:) Ezután megint szünet, aztán következett a
Fallen Into Ashes akik kölcsön basszgitárossal nyomták (Pókkal a Newfightból), mert megbetegedett az ő basszerosuk.
Ők is nagyon jó lendületes koncertet nyomtak, a hangulat nagyon jó volt, mindenki csak bólogatott, de ennek ellenére élveztük
a zenét. A hangosítás szerintem náluk volt a legjobb. Az új album számait játszották, mindössze csak 6-ot. A koncert után
pakolás, és irány haza. Úgy 11 körül értünk Battára, kipakoltunk, elmentünk kajálni, aztán mindenki haza. Összességében
jó kis koncert volt, a zenekarok nagyon jók voltak, csak nagyobb közönségre számítottam, majd legközelebb....

Rájöttem, sokkal közelebb van a Borgödör, mint például a Vörös Yuk. Míg a VY-ba kb.
egy-másfél óra alatt érek el, a Borgödör fél-háromnegyed óra alatt simán megközelíthető tömegközlekedéssel.
Mondjuk a hazaút kicsit nehézkesebb éjjel... Az érdi buszvégállomásról egy köpésre van a hely, kis telefonos
segítség után meg is találtam. Találkoztam Szaffival és Abbéval, velük csevegtem egy darabig, közben megérkezett
a Honeyball maradék tagsága, és a többi zenekar is.

Feltérképeztem a helyet. Kicsit kusza az elrendezés, van egy kis kocsma rész, egy szabatéri ülős terület plusz a koncertterem,
az is tele padokkal. Kis színpad, felette egy teherautó eleje levágva, a lámpái bekötve diszkófénynek. A tánctér nagyon kicsi,
mivel a felét a padok foglalják el. Viszont van hova ülni. A pia jó olcsó (üveges sör 205 Ft), a hangulat érdekes. Ez az a hely,
ahol a "nácik", a punkok, a helyi alkoholisták együtt piálnak. A magnóból néha rockslágerek, néha Fejbőr, Magicseri,
meg ilyenek szóltak, állítólag valami nyilas induló is elhangzott. :) Boldogan pogózott együtt a nagymagyarország pólós
(Együtt vesszük vissza!), meg a tarajos 14 éves.

Igazából csak a hangulat kedvéért mentem el a bulira, szóval túlságosan nem koncentráltam a zenekarokra,
a hangzás enyhén szólva nem volt tökéletes.
Az első a Zebra 11 volt, nagyon menő kinézetű fickók zajongtak valami deszkás jellegű cuccot, nem mondanám,
hogy túlságosan meghatott a dolog. Bénáztak is elég sokat.

A Honeyballék már 9-en vannak, alig fértek el a kis színpadon. A hangcucc nem volt valami jó,
állandóan technikai problémák merültek fel, elszállt egy erősítő, nem szóltak a mikrofonok, ilyemi.
A két trombitás csak a levegőbe fújta amúgy is. Szerintem fasza volt a koncert még úgy is,
hogy nem sokat lehetett hallani az egészből. Játszottak régebbi számokat felturbózva (kicsit több már a hangszer),
és persze az új lemez dalait is, ami most már hamarosan tényleg megjelenik. A végén ráadásnak elnyomták
újra az Eek-A-Mouse feldolgozást, amivel kezdtek, majd levonultak.

Az Also Known As zenekar egy fokkal jobb volt, mint a Zebra 11, szaxofonost is hoztak magukkal.
Igazából rohadtul nem figyeltem a koncertjüket, inkább sört iszogattam.

Hmm, a Skalambót sem néztem meg, szóval ennek a beszámolónak nem volt sok értelme.
A teremből kihallatszottak a régi slágerek, és egy feldolgozás blokkot is nyomtak a koncert végén.
Ezek meghallgatása helyett inkább kint baromkodtam a Honeyball tagjaival, meg egy szegény Battai
csajnak magyaráztam hülyeségeket.

Hajnal 2 felé lett vége az utolsó zenekarnak (11-re ígérték a végét), ekkor ki is rúgtak mindenkit a helyről.
Ez elég kellemetlen lehetett, mivel se busz, se vonat nem volt hajnalig. Mondjuk az emberek nagyja elhúzott
az utolsó járatokkal. Én meg szerveztem magamnak fuvart, így házhoz szállított az egyik Honeyball-autó. :) Köszi, Szabi!

Na, ennyi volt. Nem rossz hely ez a Borgödör, érdemes kipróbálni!

Online rádiók